"A Bibliában olvastam, hogy meg kellett enni egy könyvnek a türetét. Mi az a türet? Már több helyen kerestem, kérdeztem nyomdászokat is, de senki nem tudta a választ."

A kifejezés Ezékiel próféta könyvének második fejezetében fordul elő, ahol az Úr Ezékielnek egy könyv türetét nyújtja át, amely tartalmazza üzenetét Izrael fiainak.

"Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, amit én adok néked.

És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala. És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elől és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók."

A türet vagy türetvászon véget vagy végvásznat jelent. A leszőtt vásznat a felhasználásig felgöngyölve, tekercsben őrizték. A hosszában kettéhajtott, feltekercselt vásznat nevezték türetnek. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a vég megnevezés a 14. sz. óta ismert, és a türet is már 1525-ben előfordul, ami az ilyen gyakorlat régiségét mutatja.

Régen a háztartások igyekeztek mindenféle szükségletre végvásznakat tartalékolni, így több véget zsákvászonból, egyet-egyet pl. lepedőnek, kendőnek, esetleg abrosznak, és a leány kelengyéjéhez szőtt vásznat is végben tárolták. Szatmárban például a család vagyonosságától függően 10-20, sőt akár 40 türet is állt a padládában vagy a tálalószekrény aljában. A végvászon volt a háziasszony egyik büszkesége. A tartalék végek nemcsak az elhasználódott ruhanemű pótlását szolgálták, de szükség esetén ezt lehetett a legkönnyebben pénzzé is tenni.

Visszatérve a kérdésre, Ezékiel próféta könyve bizonyítja, hogy a vásznak nem csak hétköznapi célokat szolgáltak, hanem írtak is rá.

(forrás : National Geographic)
a lap tetejére »

"Ma tanulás közben az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az a radír? Ki találta fel? És miért tudjuk a papírról eltüntetni vele a grafitot, némely esetben még a tollat is? És miből van?"

Ahogy a radír régies neve, a törlőgumi is sugallja, alapanyaga eredetileg a gumi. Bár a gumit Közép- és Dél-Amerikában a 11. századtól ismerték, Európába csak a XVIII. században jutott el. Charles Marie de la Condamine francia tudós és felfedező volt az első európai, aki 1736-ban nyersgumi mintát hozott Dél-Amerikából Európába. A tudós feljegyezte, hogy a gumifa nedvét, az általában a gumifák közelében élő hajnalka nevű virág nedvével összegyúrva rugalmas anyag képződik.

A Francia Akadémia 1752-ben közleményben jelentette meg az első hírt arról, hogy a caoutchouk (kaucsuk), a Hevea brasiliensis nevű fa megcsapolásakor kifolyó folyadék sűrítménye (latin szóval: latex) alkalmas a ceruza által hagyott vonalak eltüntetésére. Ezt megelőzően nedves kenyérbéllel tüntették el az írást.

A radír alapanyaga lehet természetes (latex) vagy mesterséges gumi. Ez utóbbi alapanyagául többnyire sztirént vagy butadiént használtak. Az 1990-es évektől a nem kaucsuk alapú radírok alapanyaga szinte kizárólag polivinil-klorid. A radírok felének gyártásához azonban ma is kaucsukot használnak.

Természetes gumi esetében fontos hozzáadott anyag a kén. A gumifából kivont ragadós anyaghoz ként adagolva, majd a keveréket nyomás alatt hőkezelve, a latexből stabil és nagy rugalmasságú anyag keletkezik. Ezt a folyamatot Charles Goodyear fedezte fel a XIX. század közepén, és a folyamatot vulkanizálásnak nevezte el.

A természetes és mesterséges gumihoz is kevernek színt meghatározó anyagokat. Végül különféle adalékokkal befolyásolható a radír puhasága (keménysége), hajlékonysága valamint dörzsölési képessége is. Hogyan fejti ki hatását a radír? Íráskor a grafitból - a ceruzabélből - mikrométeres darabok válnak le, és a papír rostjai között, a felülethez igen közel megtapadnak. Ha a radír kellően puha, akkor a papír rostjai közé beágyazódott grafitszemcséket már egyszeri törléssel képes magával vinni. A radírról leváló kis forgácsszerű képződményeken nagyítóval jól láthatók a grafitszemcsék.

A XIX. század második felében, az USA-ban szabadalmaztatták az első olyan ceruzát, amelynek végére radírt helyeztek. A Szabadalmi Hivatal végül nem fogadta el a találmányt, mondván a ceruza és a radír egybeépítése nem változtatja meg egyikőjük eredeti funkcióját sem, így a piac összes szereplője előtt megnyílt annak a lehetősége, hogy radíros ceruzát gyártson.

(forrás : National Geographic)
a lap tetejére »

"Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy hogyan kerül a ceruzába a grafitszál? Vagy esetleg a ceruzát sajtolják rá a grafitra?"

Semmiségnek látszik, pedig igen lényeges kelléke a ceruzának a fahüvely. Régebben kizárólag távoli erdők különleges fái, vagy ócska faházak gerendái, kivénült hajók deszkái, elkopott vasúti talpfák alkották a nyersanyagot, hiszen a legnagyobb problémát a fa vetemedése okozta: a vetemedni akaró fasejtek esetében ugyanis észrevétlenül eltörhet a ceruzabél. Ma már nemesítéssel, impregnálással frissen vágott fából is készül fahüvely.

Gyártáskor először is kis fatéglákat készítenek, majd fél ceruza átmérőjű szeleteket vágnak belőle. Ezeket a szeleteket viasszal és festékkel kezelik. A következő lépésben gépileg a grafitból és agyagból készülő ceruzabélnek vájatot marnak a fába.

Miután a faszelet vájataiba elhelyezték a grafitbelet, a szendvicshez hasonlóan egy másik, szintén vájatokkal rendelkező faszeletet helyeznek rá, és nagyon erős ragasztóval összeragasztják őket.

Ezután következik gépileg a ceruzaformák kialakítása, majd a "szendvics" ceruzákba történő felszeletelése. A ceruza külsejét csiszolják, festik, és jelzésekkel látják el. Végül fémgyűrűt illesztenek a ceruza végére, amelybe radírt helyeznek.

(forrás : National Geographic)
a lap tetejére »

Hozzávalók (16 db): 1 kg liszt, 7 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 3-4 dl langyos tej,púpozott kávéskanál só, tetejére köménymag.

Elkésztés: A lisztet tálba tesszük, közepébe mélyedést készítünk, kb. 1 dl langyos tejet öntünk bele és belemorzsoljuk az élesztőt. Kevés lisztet hozzáadva kovásszá keverjük, liszttel beszórjuk, majd letakarva kelesztjük. Tejet hozzáadva lágy tésztát gyúrunk, megkelesztjük, majd két cipóba osztjuk. Az egyiket vékony, kerek lappá nyújtjuk, olvasztott vajjal megkenjük, nyolc cikkre vágjuk és a széles végétől kezdve szorosan feltekerjük, kiflivé hajlítjuk. Tetejét tojás fehérjével vagy olvasztott vajjal kenjük és köménymaggal megszórjuk. Ugyanígy a másik cipóval. Sütőlapon kelesztjük tovább, míg a sütőt 225 oC-ra melegítjük. Kb. 10 perc alatt pirosra sütjük.

Változat: keverhetünk a tésztához 1 kk. pirospaprikát és vágott kaprot.

a lap tetejére »